- Mit tennél, ha tűz ütne ki az irodában?
- Kirohannék az épületből.
- És ha látnád, hogy ott fekszem az osztályvezetői irodám közepén ájultan?
- Akkor előtte letakarnálak egy lepedővel, hogy ne érjenek a lángok.
- Ennél többet vártam volna tőled, hiszen könnyű, törékeny nő vagyok, te meg bivalyerős férfi.
- És ha előtte bevizezném?
- Szia, tegnap este megcsörgettelek, beszélni akartam veled a Q2 kampányról. Írtam is üzenet, hogy hívtalak.
- Szia, válaszoltam is, hogy láttam, hogy csörög a telefon.
- Igen, de nem vetted fel. Mint csoportvezetőd elvárom, hogy ilyenkor kommunikálj velem!
- Írtam, nem?
- Bárcsak leszakadna a lift!
- Ugyan már, ne legyen így elkeseredve, még csak most kezdődik ez a csodás nap! HR igazgatóként mondom, hogy fanatasztikus és persze kötelező coaching programjaink vannak, fizetjük a buszbérlet negyedét, adunk évente 2 óra extra szabadságot minden szülőnek, elképesztő online tréningjeink vannak, igaz még csak németül és ne is beszéljünk a hetenkénti teljesítményértékelésről, ami segít a rendszeres visszajelzésekben és kérem ha a vezetők milliós fizetéséről, az évek óta elmaradt béremelések miatt van elkeseredve, akkor olvassa el a cég hírportálján az ide vonatkozó állásfoglalásainkat. De inkább nézzük a pozitívumokat, ma például 3% kedvezménnyel ehet a kantinban. Még most is úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha leszakadna a lift?
- Igen. Miután kiszálltam.
- Mondja megnyomná a másodikat is?
- Minek?
- Jó napot! Én a hetedikre megyek és ön?
- Én is.
- Maga HR-es?
- Nem, csak már megint behívattak.
- Engem is. Nagyon félek, hogy mit akarnak, tudja tíz éve dolgozom a marketingen és most éppen egy kis hullámvölgyben vagyok, remélem nem akarnak kirúgni! Maga nem fél?
- Nem.
- Hogy csinálja?
- Amikor behívatnak, mindig viszek nekik valamit amivel elbíbelődhetnek.
- Tényleg? Basszus én nem hoztam semmit. Maga mit szokott? Csokit, bonbont, virágot?
- Nem, dehogy, inkább egy balfék gyakornokot, vagy egy rettegő marketingest, azokat jobban szeretik.
- Pista mondd meg őszintén, hogy te mondtad el a vezérigazgatónak, hogy nem készült el a CPR jelentés?
- Hogy mi van?
- Jól van, tudom, hogy nehéz ez, de bennem megbízhatsz, jobb lesz neked is ha elmondod.
- Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Na és persze a kiszivárogtatott narratíváról sem tudsz semmit, igaz? Jobb ha tudod, hogy addig innét nem mész ki, míg dalolsz, mint egy kismadár. Ne kelljen más eszközökhöz nyúlnom!
- Figyelj Béla, szerintem kurva sok filmet nézel, mi biztonsági őrök vagyunk a vasutas székház mélygarázsában, ez pedig egy lift és attól tartok a tükör mögött sem ül senki, te gyász!
- Miért van nálad doboz?
- Kirúgtak, mert szerintük egyetlen projektet sem tudok egyedül befejezni, szétszórt vagyok és mindig mindent elfelejtek.
- De mégis mit mondtál, nem tiltakoztál?
- Mondták, hogy pakoljam össze az összes cuccom és ők majd utánam küldik amit otthagyok. Ezek után nem volt mit mondanom.
- Szia, neked nincs tele a tököd ezzel az állandó csoportos leépítgetéssel? Mintha jódolgukban nem tudnának mást kitalálni ezek a szarházi HR-esek a hatodikon. Szerinted hányszor kell még elviselnünk ezt?
- Szerintem neked már csak egyszer. Megnyomnád a hatost?
- Szia Laci, úgy látom már megint be vagy rúgva. Miért iszol?
- Mert nem tudom elviselni a főnököm folyamatos basztatását.
- De akkor miért nem lépsz ki?
- Mert szeretek inni.
- Te Vica, szerinted ha a lift felfelé halad és én közben nyelek egyet, akkor azt felnyelem, vagy lenyelem?
- Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam, de amikor Dubajban egyszer kint voltam egy nemzetközi fizikus konferencián hoszteszként, akkor az első éjjel az egyik professzorral kettesben éppen felfelé mentünk a lifttel a szálloda tetejére, amikor megkérdezte, hogy ha többet fizet, akkor lenyelem-e, szóval én inkább erre szavazok, mert ő mégiscsak fizikus volt.